Ahol az önfegyelem kezdődik

Részlet G. H. LANG An Ordered Life c. önéletrajzi írásából: 

… Irodámnak voltak egyéb hasznos elemei is. Kifejlesztette annak fortélyát, hogy hogyan lehet kellemesen együtt dolgozni különböző típusú emberekkel, akik mindig ott vannak a közelben. Egy olyan szobában dolgozni, ahol ott vannak még sokan mások, elősegítette azt az erőt, hogy a saját munkámra koncentráljak, és ne figyeljek a környezetemre. Ez felbecsülhetetlen felkészítést jelent komoly olvasásra a vonaton, vagy az elmének az önmagában való elcsendesedésére, és az Istennel való közösség gyakorlására, mialatt mások ott vannak körülöttem. Így lehet a gondolatok fölött uralmat nyerni. Gladstone (az Egyesült Királyság volt miniszterelnöke) mondta, hogy amikor bezárja hálószobája ajtaját, kizárja a politikát. Elméje nem maradt az Alsóházban, mialatt a teste az ágyban volt. Az elme gépezete fölötti ilyen uralom komoly és állandó fegyelmet igényel. Sok esetben kellett egyetlen nap során több üggyel is foglalkoznom. Azt a szokást alakítottam ki, hogy egyenként foglalkoztam velük, és amint eltettem a papírokat, velük együtt a fejemből is kitettem őket, hogy a következő ügyre tudjak koncentrálni. A rendszertelen, kapkodó gondolkodás időt vesztegető és pontatlan, a hibák termékeny forrása. A dologtalan elme számára a Sátán hiábavaló gondolatokat talál.

A Galata 5:22-ben a Szellem gyümölcseként az első a szeretet, az utolsó az önfegyelem. Az utóbbi nélkül az előbbi sajnos nincs kiegyensúlyozva és csonka. Az önfegyelemnek ott kell kezdődnie, ahol minden tevékenység kezdődik, a gondolatokban. Az agynak nem kellene olyan motornak lennie, ami magától elrohan, mert az irányítója nem dolgozik. Amikor ilyen uralmat nyerünk fölötte,  akkor azt a gépkezelő tetszése szerint megállíthatja, és hagyhatja nyugodni. A túlhajtott motor túlmelegszik. Az olyan elme, amely sohasem nyugszik meg, könnyen gerjeszt felfűtött érzéseket, haragot és más olyan állapotokat, ami ártalmas saját magának és másoknak is. Ez a képesség, hogy megálljt parancsoljunk gondolatainknak, amikor akarjuk, a legfőbb titka annak a nagyon értékes egészség-helyreállító áldásnak, hogy aludni tudjunk, amikor akarunk…

Az önfegyelemnek ki kell terjednie minden tevékenységre. Kiváló terv abbahagyni egy könyvnek az olvasását, amikor egy lenyűgöző vagy izgalmas szakasznál járunk. Ha nem tudjuk abbahagyni az olvasást, az legalább annyira ártalmas rabszolgaság, mint amikor valaki nem tudja abbahagyni a dohányzást, vagy a beszédet, vagy az ivást. Azt tapasztaltam, hogy Lorna Doone annyira izgatta az elmémet, hogy már nem tudtam irányítani, ezért becsuktam a könyvet Jan Ridd farmja megtámadásánál, és több évig nem nyitottam ki újra. A sakk annyira lekötötte a gondolataimat, hogy az elmém akkor is a problémák megoldásával foglalkozott, amikor a figyelmemet másra kellett volna fordítani, ezért abbahagytam. Hamarosan azt követően, hogy Bristolba kerültem, egy olyan család fogadott be, ahol négy fiatal gyermek volt. Azt az űrt, amit négy húgom és öcsém hiánya okozott, ők töltötték be, és azt vettem észre, hogy nem könnyen hagyom el a ház ajtaját. Elhatároztam, hogy nem lépek be újra addig, amíg képes nem leszek arra, hogy olyan könnyen elhaladjak mellette, mint amilyen könnyen belépnék rajta.

Ezek ártalmatlan és jó dolgokban tanúsított önfegyelem példái. Aki az önfegyelmet ilyen dolgokban gyakorolja, az annál inkább megkapja Isten Szellemének a segítségét, hogy az elme és a test olyan szokásai fölött uralkodjon, amelyek bűnösek. Míg az önfegyelem így uralja a belső és külső embert, addig az “én” nem tud behatolni az élet céljaként; a lelket szabaddá teszi, hogy másoknak szolgáljon, amely a szeretet élete; tehát a Szellem első és utolsó gyümölcse összekapcsolódik, hogy létrehozza, körülövezze és megelevenítse az összes többi erényt.

(forrás: G. H. Lang, An Ordered Life, 2011 Kingsley Press, USA)